Elég sokat vacilláltam azon, hogy összeszedjem-e valami írásos formában azokat a furcsa eseményeket, amik azon két nyáron történtek.

Először arra gondoltam, hogy talán másnak hasznos lehet, aki hasonló kis disszidáláson töri a fejét. Ahogy szokták mondani, a buta ember a saját hibáján tanul, az okos pedig másén. Én főleg a sajátomon.

Na, ez a közhasznúság kevés volt, hogy megadja a kezdő lökést, de mostanában elég sokat elmélkedek az utóbbi éveken, lévén hogy perceken belül behúzom a harmadik X-et. Hasonlóan, mint egy évértékelő, ahol a főnök jön a hülye grafikonjaival, és a végén megjegyzi, hogy: „Bár voltak jó eredmények, de nem vagyok elégedett a számokkal.” Mostanában én is számot vetek magammal, mik voltak azok döntések, utak, „hibák”, amik a jelenlegi tér-idő pontba tereltek...

Harmadszor pedig kísérletezem, azaz hogy lehet egy írás olvasmányos. Kocsma sztoriknak elég sikeresek voltak, hátha írásosan is működnek.

Lényeg, úgy döntöttem végül belevágok a pötyögésbe. Ahhoz, hogy komplexebb legyen a kép, lesz jó néhány fejezete, de igyekszem úgy megírni, hogy külön-külön is szórakoztatóak legyenek.

Hát akkor start: Back to the USA part I.